Az 1849-ben átadott Széchenyi Lánchíd Budapest egyik legmeghatározóbb jelképe. Megépítését gróf Széchenyi István kezdeményezte, és jelentős részben saját vagyonával támogatta, hogy állandó összeköttetés jöhessen létre Pest és Buda között.

A terveket az angol William Tierney Clark készítette, a kivitelezést Adam Clark irányította. A láncos függesztőszerkezet a 19. század egyik jelentős mérnöki teljesítménye volt. A hídfőknél álló kőoroszlánokat Marschalkó János faragta; a legenda szerint „nyelv nélküliek”, bár a nyelvük valójában nem látható a talajszintről.

A hidat Budapest ostroma során, 1945 januárjában felrobbantották, majd 1949-ben – az eredeti formát követve – újjáépítették. A 2020-as évek elején teljes körű felújításon esett át, újranyitása napján a híd környezete valódi városi ünneppé alakult.

A pesti oldalról a Budai Várral a háttérben a Lánchíd a város egyik legismertebb, képeslapokon is visszatérő látképe.