A Keleti pályaudvart 1884-ben adták át a Magyar Államvasutak központi pályaudvaraként. Az eklektikus homlokzat tetején látható a Közlekedés allegóriája szoborcsoport, amely a vasút korabeli jelentőségét hangsúlyozza. A hatalmas üvegcsarnok és a vasszerkezet a 19. századi mérnöki teljesítmény látványos példája.

A pályaudvar neve a vasúti irányokra utal: innen indultak a keleti országrészek és Erdély felé tartó vonatok. A „Keleti” tehát forgalmi-logisztikai megnevezés. Az előtte elterülő Baross tér Baross Gábor nevét viseli, aki a 19. század végén közlekedési miniszterként a magyar vasúthálózat fejlesztésének egyik kulcsfigurája volt.

A tér nem klasszikus értelemben vett „szép” hely – inkább nyers és őszinte. Itt keresztezik egymást a metrólejáratok, villamosvonalak, buszok és gyalogosáramlatok; irányok és történetek futnak össze egyetlen csomópontban. A Baross tér folyamatos mozgásban van: érkezések, indulások, eltévedések és találkozások helyszíne.

A Keleti pályaudvar Budapest első számú nemzetközi vasúti központja – történeti rétegekkel, markáns architektúrával és sűrű városi jelenléttel.